Minden bizonnyal..))))))

Átteszem "székhelyem"

Majd meglátjuk, mi lesz..)))))

még akkor is, amikor azt gondoltad, téged már sosem.

Ismersz valakit, azt hiszed, jól. Kedvesnek, barátságosnak, szeretnivalónak, olyan embernek, aki semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy szeressék. És azt hiszed, hogy ha te szereted, akkor megváltod a lelkét. Akkor jó embert csinálsz belőle. És persze azt is hiszed, hogy ez az ember igazából semmi másra nem vágyott egész életében, csak arra, hogy te szeresd.

.... És egy idő után.... szeretni kezded. Sőt, lelkifurdalásod támad, hogy ... idáig miért is nem szeretted. Elhiszed, hogy az ember azért lett olyan, amilyen, mert utánad vágyódott, egész életében csak rád várt.

Aztán, hirtelen, mintha csak a semmiből teremtődött volna, elédáll egy másik ember. Másik, de ... ugyanaz. Csak teljesen más stilussal. Aláz, bánt, sérteget. Flegmáskodik, úgy bánik veled, mintha az esküdt ellensége lennél. És minthogyha azt akarná, hogy semmisülj meg, vessz el  - általa.

Persze, nem érted. Nem is értheted. Az őrült lelkek lélektanát normális ember nem értheti meg. Van olyan ember, akin nem lehet segiteni. Itt jár közöttünk, úgy néz ki, mint bármelyikünk, de mégis menthetetlen. Orvosi eset. Másként jár az agya, mint más normális embernek. Azt hiszi, az őt ért - vélt vagy valós - sérelmeket meg kell torolnia. Bármi áron, bármikor, akárhány éven keresztül dédelgetett dologról van is szó. Ha belepusztul, akkor is.

Hogy mi a teendő????

Ha már rájöttél, kerüld. Ignoráld. Felejtsd el. Nem segithetsz rajta úgysem.

SENKI SEM SEGITHET RAJTA.

Önmagát fogja elpusztitani.

azt az embertipust, aki mindig milliókról beszél, nagy üzletekről, és soha nincs egy fillér sem a zsebében???

Úgy adja elő magát, mint akinek megvan mindene, pénz nem számit, legfeljebb csak egy kis átmeneti zavar adódhat.. aztán helyreáll a rend, és csak úgy röpködnek a milliók...

Nos, én sok ilyennel találkoztam, már csak mosolygok, ha belebotlok egybe.

De...

Nem mindenki van ezzel igy.

Történt, hogy az egyik ismerősöm kapcsolatba került egy ilyen egyénnel. Régi volt a barátság, nem új keletű, ezért hát nem is gondolt arra, hogy hátsó szándékot tételezzen fel.

Az illető egy ideig rendszeresen hivta telefonon, különböző problémákat osztott meg vele. Aztán jelezte, hogy lefogyott a telefonról a pénze, és fel se tudja tölteni, mert éppen .... valami pénzzavar keletkezett.

Arra kérte az ismerősömet, hogy megcsörgeti, és hivja vissza.

Igy történt.

Majd a dolog ugyanigy megismétlődött a következő hónapban, majd az azt követőben...

De ismerősömben még mindig nem ébredt gyanu, hogy itt bizony szivatás esete forog fenn.

Egészen addig, amig a könyvelésben meg nem látta a telefonszámláját.

Uszkve 5o ezer forintot beszélgetett el, három hónap alatt, csak ezzel az emberrel.

Akkor úgy döntött, ennyit nem ér egy barátság.

Különös tekintettel arra, ha .... az nem is barátság.....

... de tényleg.

Amikor rendes akarsz lenni valakihez, már-már elhiszed, amit mond, sőt, lelkifurdalásod van miatta, hogy valamikor otthagytad, és ettől állitólag félresiklott az élete, szóval, akkor kezd el váltani és szemétkedni veled.

Ettől persze kiborulsz, és nem érted.

Egyáltalán: lehet -e az, hogy valaki egy álmot kerget egy életen át, és amikor úgy érzi, hogy végre megtalálta: belerúg egy jó nagyot????

Vajon mit érezhet az ilyen ember???? Bosszút, elégtételt????? Nyugodalmat???? Hátradől a karosszékben, hogy "nna ez is megvolt, mégsincs este"????

Egy biztos. Bárhogy legyen is, legjobb menekülni. Feljteni, kitörölni, egyáltalán: úgy tenni, mintha nem is létezne.

És jobb szemétnek maradni......

elkezdem ámokfutásom.

Szokás szerint.... Évi után jöttem. Ez persze nem akarja azt mondani, hogy ő a hibás. Nem. Egyedül csak én.

Ja.

Szóval, mostanában történt velem.

Bejött valaki az üzletbe, elkezdtünk beszélgetni.

Ez volt kb. fél tizenegy tájban.

Én, aki általában húsz perc után fejtveszve járkálok fel-s alá, mert unom, ezzel az egyénnel még egy órakor is jóizűen beszélgettem.

És azt gondolom, hogy fogok is vele, még sokat.

A legjobbkor ismertük meg egymást, azt hiszem.

Itt nem olvas, csak a blogtéren, meg a fészbukon.

De itt is leirom: T. K. !!! Nagyon örülök, hogy megismertelek!!!!!